Jószívű angyalok

Az angyal mindenhol
nem egyformán gazdag.
Van bizony szegény is
s azt ad, amit adhat.

Mert nem földi kinccsel
méretik a jóság,
azért érezzük, hogy
az angyalok hozzák.

S mert szívük is teszik
ajándékuk mellé:
bármit is tehetnek,
mintha Isten tenné.

Karácsonyi vers sokunknak

1.
Amikor az ünnep jő,
ki lesz a főszereplő?
És a karácsony körül
kicsi-nagy kinek örül?
Ugye mindünk egyet vall,
hogy ő, bizony, az angyal.
Érdekel is módfelett,
hogy vajon milyen lehet?
Tárgyaljuk hát meg együtt,
milyennek is képzeljük?
Vagyis: hogy képzeljük el
karácsonyi eszünkkel?..

2.
Az én véleményem az,
hogy nem is lehet igaz,
amit csak elképzelünk,
s valójában nincs velünk..
Mert ő mindig velünk van,
velünk, köztünk, s másokban..
S nem csupán az ünnepen:
nélkül nincs semmi sem,
mi élet egyáltalán -
ne legyen hát ő talány,
hanem való, áldott lény:
szerte a Föld kerekén
ott láthatjuk
mindenütt,
s jó, ha tudva.. szeretjük.

3.
Tudva, megbecsülve őt,
mert szívünkhöz odanőtt-
nőjjön az eszünkhöz is,
így az ünnep többre visz.
Hisz nincsen jobb alkalom
eltűnődni mindazon,
mit neki köszönhetünk-
Vagy mondhatjuk, hogy nekik,
akik törődnek velünk,
s csak a szépet- jót teszik,
hogy mi is a széphez, jóhoz,
szokjunk angyali valónkhoz...

4.
Én is láttam az angyalt:
terítette az asztalt.
Eledelt úgy készítette,
hogy jusson mindenkinek.
Jó falat és meleg szó
volt az étrend, tápláló..
Nem csak testi eledel,
lelki táplálék is kell.
Így nő és erősödik
kinek az angyal terít...

5.
Én hallottam az angyalt:
dalolt épp egy bölcsődalt.
Úgy nevelte kicsijét,
hogy mindenek szeressék.
Máskor meg ott hallottam
az angyal vidám dalát,
ahol bővebb haszon van,
ha munkát jókedv hat át..
Nem is árt baj, nehézség,
ahol egymás terheit
vinni az angyal segít...

6.
Én az angyalt úgy láttam:
várakozó sorában-
bár szinte leghátrább volt:
türelmesen szólt , ha szólt.
Türelmesen, szelíden,
s nem vadult meg senki sem,
mert mindenre úgy hatott,
mintha mind csak angyalok
lennének az emberek-
angyalian testvérek...

7.
Én az angyalt úgy láttam,
egy sokágyas kórházban:
járt a betegek között-
minden sebet bekötött,
fájdalmakat oszlatott-
mindenkit csak biztatott..
Gyógyszer mellett hit is kell
sőt ez a legfőbb gyógyszer:
már felgyógyul, aki hisz,
s jobb az orvosának is,
ha látja , hogy betege
védő-angyalt lát benne...

8.
Amikor szomorúság
szakad egy-egy házra,
s a viruló életfát
a halál megrázza:
az elmúlás partjain
nehéz a vég- búcsú,
s mégis egy baráti szó
lassan bár, vigasztal,
s kire így hallgatni jó-
tudjuk: az az angyal.

9.
Ó, de hála Istenek:
baj, gyász ritkán érhet,
ám sose nélkülözhet
angyalt ez az élet.
Mert éppen a megszokott
mindennapok hozzák,
amivel biztosított
a békés boldogság.
- Lássuk, halljuk: miképpen
dolgoznak, vigyáznak
szülők és annyian még-
s mind, mind angyalszárnyak..
s angyalszívek, tetteik
mutatják meg azzal,
ami szép, jó s igaz itt:
hogy milyen az angyal.

Mikor a szent éj leszáll

Mikor a szent éj leszáll,
feléled sok-sok sugár :
minden , mi elválaszt tűnjön el,
s szív szívhez legyen közel.
Szív szívhez legyen közel,
s az új év így jöjjön el...
Így tegyük szebbé, hisz még lehet
Földünkön az életet.

Künn és benn

Odakünn a sok fa
elhagyottan fázik..
bent a karácsonyfa
köztünk most virágzik.

Lángbimbói szirma
jóságot sugároz,
szíveinket hívja
a kis Jézuskához.

Betlehemes

Átdolgozás Sándor Bálint Betlehemese alapján:

(József és Mária a hosszú úttól fáradtan jönnek)

Mária
Ó, az a császár, ó, az a császár,éppen ebben a rettenetes időben kellett, hogy olyan messziről ideparancsolja az embert!

József
Ne zúgolódj Mária, hiszen mindenkor mindig velünk van az Isten.

Mária
Ó, de olyan fáradt vagyok, nem bírok tovább menni…

József
Csak még egy kicsit erősítsd magad,hiszen amott már látszik is Betlehem.

Mária (a fáradtságtól összeesik)
Mindjárt meghalok József, segíts!

József (segítőleg átkarolja és ráadja felső köpenyét)
Né, ezt a köpenyt vedd magadra, hogy ne fázzál annyira, s aztán tégy néhány lépést, hogy odaérhessünk…

Mária
Istenem, olyan késő van már. Eddig mindenki lefeküdt...
De amott mintha világítana egy vendégfogadó ház ablaka… Kopogjál be, hátha kapnánk szállást erre a rettenetes éjszakára.

József (bekopog)
Édes jó gazduram, mi épp most érkeztünk,
Fényes nagy házadba egy kis szállást kérünk.

Vendéglős
Sajnálom, de nektek helyet nem adhatok,
Elfoglalták azt már a pénzes gazdagok.

József
Hallgass meg jó gazda, feleségem beteg.
Valahogy az éjre adj egy kicsi helyet.
Hosszú útról jöttünk, nagyon elfáradtunk,
Elég lesz egy sarok, ahol megnyughatunk.

Vendéglős
Nincsen hely a házban ilyen szegényeknek
csak azoknak akik jó pénzzel fizetnek!

József
Mi nem fizethetünk, nekünk pénzünk nincsen,
helyettünk megfizet a jóságos Isten.

Vendéglős
Pénz nélkül itt nincsen, senkinek nincs szálló,
Szegényeknek ott van künn az az istálló.
Ingyen a tehenek majd melegítenek,
s a jászolban majd meglesz fekvőhelyetek.

József
Gyere és ne búsulj, drága feleségem,
Meghúzódhatunk mi ott is, békességben.

I. Angyal
József és Mária, ím eljött az óra
Menjetek be szépen a kis istállóba.
Legendák szépsége ott száll tireátok,
Ott születik Jézus, kit annyira vártok.

József
Ó, légy áldott, Isten mindenségnek lelke,
Ki nehéz utunkat idevezérelte.
Ez istálló felett támassz fényességet,
Gyújtsd ki csillagát a betlehemi éjnek!

Angyalok(ének) Csendes éj, szentséges éj….

Kicsi pásztor (ének után felébred)
Édes jó istenem, aludni nem tudok,
Jaj, mi van ott, de nagy fényességet látok!

Öreg pásztor
Miért nem nyughatsz fiam, miért zavarsz engemet?!
Hisz csak most tettem le fáradt fejemet…

Kicsi pásztor
Ne haragudjon rám, kedves édesapám,
De ezen az éjen gyönyörűt álmodám
fényes csillag gyúlt ki egy istálló felett,
Ezen az éjszakán nagy ember született.

Öreg pásztor
Én azt már nem hiszem, aludjál csak tovább,
éppen pásztorember álmodjon nagy csodát ?

Kicsi pásztor
Nem tudok aludni, nincs álom szememen,
Kis Messiás jött el az éjszaka nekem.

Öreg pásztor
Nem hiszem azt fiam, te hogy is gondolod,
Hogy mi tudjuk előbb, szegény juhászpásztorok ?
Nem néz ő mifelénk, a pásztortanyára,
Fényes szállást keres, fényes palotában.

Másik pásztor
Édes öreg komám, mély volt a te álmod,
Nem vehetted észre, mily fényesség látszott!
És a mezők felett szálltak az angyalok,
Énekelve nekünk mennyei szózatot.

Öreg pásztor
Aludj de jó komám, ne zavard álmomat,
Angyalok és Jézus nem a földön járnak.
Mit beszéltek nekem ilyen badarságot,
A földre hozzátok a szép mennyországot ?

Angyalok(ének) Mennyből az angyal

Kicsi pásztor Ezt nem hittem volna! Járjunk a végére,
Mi hozott csillagot Betlehem egére ?

Pásztorok (ének) Pásztorok, pásztorok örvendezve

II. Angyal
Jó pásztoremberek, kik idejöttetek
Itt van a kis Jézus, aki ma született,
Nem volt számára hely fényes fogadóban,
magszületett hát a kis istállóban.
Bölcsője a jászol, szalma nyoszolyája
S az örök szeretet magát feltalálja
Hogy a szegényeknek csillaggyújtó kincse,
Biztató sugarát most reátok hintse.

Mind (ének) Napkeletre nézzetek

I. Bölcs
Régóta szemlélem azt az egy csillagot
Mely a többinél fényesebben ragyog.
Azt mondja az Írás,- s ennek így kell lenni -
E láng egy nagy ember születését jelzi.
Valakire várunk évezredek óta,
Aki népeinkre lelki fényét szórja.
S vonzó irányt szabjon munkának, tudásnak,
Boldogulására az egész világnak.

III. Angyal
Ott ragyog a csillag menjetek utána
Találjatok végre az élet titkára.
Itt a jászolbölcső körül megviláglik,
Hogy isten a szívben fejleszti csodáit.
Ahogy a szeretet itt otthont varázsol,
Így gondoskodik Isten az egész világról.

II. Bölcs
Látjuk a csillagot, halljuk a szózatot,
S megfogadjuk a szent szívbéli parancsot.
Tanítványi leszünk az ács fiának,
Aki békét hozott az egész világnak.
Ti is jó pásztorok, kedves atyafiak,
Adjátok szívetek a kicsi Jézusnak,
Hogy mindnyájunkban a béke testet öltsön
S szeretet és jóság terjedjen a földön.

III.Bölcs
Édes kis Jézusom, mi messziről jöttünk,
Hogy itt a jászolnál neked adjuk szívünk.
Íme itt a kincsünk: arany, tömjén, mirha,
Szívünk tüze, melyet szeretetünk szítja.
Legyen jászol helyett szívünk a szállásod,
Meglásd, boldog lesz e helyen lakozásod.
Vezérelj csak minket jobb és szebb életre,
Taníts bocsánatra s emberszeretetre.

IV. Angyal
Vigyétek hát hírül szét a nagyvilágnak,
Hogy a jó akarat mindent jóra válthat,
S, hogy az dicsősége, mennyben az Istennek,
Ha békessége van földön az embernek.

Mind (ének)Dicsőség mennyben az Istennek

V. Angyal
Vendéglős, gyere ki, halld az üzenetet,
Ott az istállóban Megtartó született.
Nagy házadban nem volt csöppnyi hely számára,
S szégyenül befogad gazdag országába,
Csak vedd észre szíved, jobb keresel azon,
Ami nemcsak neked, mindenkinek haszon.

Vendéglős
Ó, én balga ember, de nagyot tévedtem,
Pedig mily szerencse kínálkozott nekem
Hogyha én ezt tudom, házam nem sajnálom,
Most meg amíg élek, bűnöm szánom-bánom.

VI. Angyal
Ugye, ugye ember, te csak a pénzt nézted,
És nem segítettél pénz nélkül senkinek?
Nem elég, hogy bánjad ami rosszat tettél,
S nem elég, hogy sajnáld amit elvesztettél,
Hanem térj magadhoz, munkálkodj a jóban,
S Betlehem csillaga benned is fellobban.

Vendéglős
Elismerem, Uram, hogy sokat vétkeztem,
Máson nem segítettem, csak a pénzt szerettem.
Segíts meg, hogy jóvá tehessem vétkemet,
Megjobbulva aztán holtig neked éljek.

VII. Angyal
Íme itt a példa, legyen hát tanulság
Életetek legyen szeretet és jóság.
Szépen virágozzék - szeretet, remény, hit,-
S e tudat majd tegyen boldoggá mindenkit.

VIII. Angyal
Még fenn a csillag, világít a fénye,
Vigyen melegséget mindnyájunk szívébe,
S a kis jászol-bölcső kicsi Jézuskája,
Nőjön nagyra bennünk végre, valahára.

IX. Angyal
Nőjön nagyra bennünk, hadd legyen mindenütt
Mennyország a földön, hol egymást szeretjük.
Mert így lesz értelme a szép nagy világnak,
Ha Szeretet - s Béke mindig együtt járnak.

József
Nézzünk tiszta hittel a csillagos égre,
Segítsen az Isten igaz emberségre.
Bízzunk a szeretet csodás erejében,
Hogy megáldjon minket, mindörökké - ÁMEN.

Mind (ének) Úristennek szent Fia

Karácsonyi versek

Régen és most

Hány karácsony szorzó fénye
lopakodott át az űrön,
hogy Betlehem zord egén is
egy-egy csillag még feltűnjön...

Vidd, KÖZLÖNY a köszöntőmet,
lapjaid nyílt angyalszárnyak,
dús fenyő a betűszőnyeg-
fészke sok sok gyertyalángnak...

Béklyó hull, enged a zabla.
Kis versben is csillag gyűlhet:
háromszázhatvanöt napra
fényt küld szívünkből az ünnep.

Életjelek

Életjelt adunk magunkról
időnként, ünnepek jöttén:
Boldog karácsonyt s új évet
kívánunk egymást köszöntvén.

S íme, újra indul Jézus
jobbítani a világot-
legyen róla is életjel
köszöntőnk, hogy legyen áldott.

Békétlen szív karácsonya

Eino Leino verse, Illyés Gyula fordítása

Ó, jővel szent karácsony-éj,
Ó, jöjj el a szívekbe,
ó, jöjj el minden szívbe, mely
kutatja: honnan, merre!
Lebegjen béke lelkemen,
hogy itt a jászol-gyermek,
ifjúkorom nyugalma, te,
sugára napkeletnek,
sugára napkeletnek.

Eléd versenyt bókolni jő
hiú tudásom, eszmém,
aranyt, bíbort áldoz neked,
tömjént, mirhát ez estén.
Lelkem a szürke ismeret
útját kereste, járta,
egem borús, csillagtalan,
szívem sötétbe zárva …
szívem sötétbe zárva.

Öreg valék már gyermekül,
és ifjú sose voltam,
űztem a nyár ábrándjait,
s hiába ábrándoztam…
Nem hívnak már hazug dalok –
legyek hát újra gyermek…
Kopott húrom eléd viszem,
adj újrazengő lelket!
adj újrazengő lelket!

Karácsonyi áhitat

Angol dallam

Eljön majd az áldott este
s ha elfog az áhítat,
légy közel vagy messze – messze,
szítsd fel gyertyalángidat.
Lásd, az ünnep benned éled,
végleg el nem hamvadott.
Hallga-halld, csengetnek érted
minden szép karácsonyok …

Nem maradhat senki árván –
hol van emlék, van remény.
Fagyott könnyek gyertyaszálán
láng-szívet lobbant a fény.
Benne vannak, kik szeretnek,
mind ki élt és élni fog.
Körülvesznek, zengedeznek
minden szép karácsonyok...

A fenti vers (ének) karácsonyfa alakjában van gépelve, ez egy karácsonyi üdvözlet.

Gyertyalángos áhítat

Egy néger spirituálé egyszerűsített dallamára

Ragyogj, ragyogj, sok gyertyaláng,
Ragyogj az éjen át!
Ragyogd felénk, sugározd ránk
A bölcsek csillagát.

Ki jobb valónkhoz visz haza,
Követni érdemes …
Ó, Betlehem szép csillaga,
Vezess, mindig vezess.

Szent karácsony

Román karácsonyi "colinda" egyszerűsített dallamára (O, ce veste minunată!)

Szent karácsony, illesd meg bús szívünket,
Mondd , ó, mondd, hogy ami szép
el nem tűnhet …
Csengve száll a dal, angyal szárnyakkal,
Minden kínt megszüntet.

Mondd, ó mondd, hogy igaz volt gyermekálmunk,
Mikor mind-mind fád körül fényben álltunk.
Csengve száll a dal, angyal szárnyakkal,
Még ma rátalálunk.

Indítsd újra megfagyott életünket,
Mondd ó, mondd, hogy aki jó üdvözülhet …
Csengve száll a dal, angyalszárnyakkal
viszi a szívünket.

Olyan hamar csonkig ég, ha ég a gyertyaszál

Olyan hamar csonkig ég, ha ég a gyertyaszál.
Alig jön el a szép ünnep, máris tovaszáll.
Ó, de tiszta angyalszárnyak, a gyermekek visszavárnak,
akkor is, ha öregednek már.

Csak most voltunk mi is ilyen boldog gyermekek,
és lám, most már mi készítünk boldog ünnepet.
Holnap pedig ők készítnek, ha majd jön, mert jön az ünnep,
hogy a gyertyák mindig égjenek.

Bérci szél meséje

Hol a Maros békén folydogál,
régi várnak omladéka áll,
s mesél-mesél a bérci szél:
- Járt e helyen sok jeles vitéz,
ha szólt a kürt, ki kard a kézben
bátor tettre kész …
Ámde volt egy megtört testű rab,
fehér … öreg, ki vért nem ontott,
mégis o volt legvitézebb …
- Ő a hitnek szelíd bajnoka,
elfeledni nem lehet soha …
mesél-mesél a bérci szél …

Utód, ki jársz a századok porán,
míg szíved vele fennen száll :
ragyogd fényét a tiszta hitnek,
hol az élted békén folydogál …

1979. augusztus 13., Déva vára

Balról jobbra: Bertalan Béla, ifj. Nagy Ferenc, Báró József, Báró Józsefné Derzsi Gabriella, Nagy Ferencné Báró Piroska, Nagy Ferenc, Báró Hajnalka, id. Báró József, Szabó Árpád

Fény

Dávid Ferenc négyszáz éve
élt és halt a tisztább hitért,
Déva várába zárt fénye
nem lobbant el, idáig ért.

Idáig hozzánk, hogy hívjon
keresni az igazságot,
hogy az ember csak azt higgye,
amit józan ésszel látott.

Hív, hogy megtaláljuk helyünk
ebben a csodás világban,
s a ránk eső részt vállaljuk
a tennivalókból bátran.

Hogy megérdemeljük mindig
küzdő elődeink fényét,
s egyre többen örvendezzünk,
hogy eloszlik a sötétség.

Csak jobbult életedben

Mély novemberi estben
Déva váránál jártam,
a régi hőst kerestem,
de sehol sem találtam.

s hogy visszatértem onnan,
hallom a harangszóban:
nem találhatsz meg engem,
csak jobbult életedben.

Üzenet

Ne ott keressetek engem,
hol enyészet s rom borong,
de ott, hol szent küzdelemben
új, dús lombot hajt a csonk.

Az életfa korhadt ágát
önnön súlya töri le,
míg mások a vihart állják
nőve épnek fölibe.

Ahol ősi gyökér táplál
s egészséges törzs lövell
a magasba, égbe már-már
s mégis hozzátok közel:

Ott, ott keressetek engem,
s magatokban is a fényt,
hol munkáltok békés rendben
Isten munkatársaként.

Te is életedben keresd
őt, kit sírhely nem jelöl –
Dávid Ferenc üzeni ezt
Déváról s Szejke felől.

Novemberi Szivárvány

Hol Déva vára fenn, zordan áll,
dalt vivő lelkünk most arra száll,
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.

Por lett a zsarnok, por a bilincs,
s kit sírba küldtek, sírhelye sincs …
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván: szivárvány az emlékezet.

Hírt mondunk róla, meghalt a rab,
de szíve bennünk él és szabad!
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.

Erdélyi Golgota

Erdélyi Golgota:
zordon Déva vára,
hősi kornak árva,
égbe nőtt nyoma.
Messze vagy és mégis oly közel,
míg a néped némán átölel.
Erdélyi Golgota,
árva Golgota.

Isten, ki őrködöl
fénylő végtelenben,
szólj velünk e percben,
szólj sorsunk felől.
Hősi kornak égbenyúlt nyomán
gyúljon fény az árva Golgotán!
Erdélyi Golgota,
fénylő Golgota...

Számadás

Kiről a ballada rettenetes hírt ad,
Kőmíves Kelemen, számadásra hívlak!
Te tudod legjobban, hogy mi volt az ára
annak, hogy állhasson magas Déva-vára.
Hogy amit építesz, tartós legyen végre –
Romok között járva kérdezlek: - megérte?!

Ha most felelhetnél, tudom, elmondanád,
hogy sokan áldották a vár erős falát,
hogy megváltója volt sokak életének
egy asszony halála. Ebben egyetértek:
minden áldozatot követel a földön,
hogy szép, jó és igaz millió testet öltsön…

De mondd: áldozatod valóban megérte?
Bele kell épülnünk házba és kenyérbe…
Minden : testünk-lelkünk átlényegülése.
A mohó rög köves, tövises, útszéli,
Termővé varázsló erőidet kéri,
S a jó szántóvető magát beleadja,
Hogy legyen sok szájnak betevő falatja.
A bányászok teste elvegyül a méllyel,
Hogy te űrhajóddal csillagokig érj el...
Ó hány feltaláló vesztette el magát,
hogy benépesüljön csodákkal a világ.
Felfedezők sora vajon merre, hol van?
- Ott, hogy otthon lehess közelben - távolban…

Igen, egyetértek! De gondoltad vajon,
hogy ez az erős vár nem csupán oltalom,
de börtön is lehet, s nem óv, de olt éltet,
s szenvedés, kínhalál és kegyetlen végzet
kemény szorítása, s népek szabadságát
kiharcoló hősnek rabkeserve száll rád…

Kőmíves Kelemen, be más volt szándékod,
s hogy megcsúfoltatik téveteg a létjog!
Zsarnokság használja ártatlan vér ellen,
eszmék koporsója készül a művedben…
Falad torlasszá vált az igazság útján –
azért omlott össze zord időknek múltán.
- A börtön - hamvveder szétmált... s halott foglya
élő szabad lelkét osztja, egyre osztja,
hogy elnyomás helyett segítség lehessen,
s építsen eszményi világot a szellem.

Kőmíves Kelemen, ne is védd most magad,
s mesterséged végül jó lesz, ha kedvet ad,
hogy a számvetésben ocsúdó értelmed
sok tizenkettőnél többünkkel felelj meg,
s így minden tudásunk s vívmányaink által
a fejlő életnek épüljön alap s fal.
S kik békétlenségben kínoztunk s kínlódtunk:
csak jóra fordítsuk emberi mivoltunk,
hogy Déva várának romjai közt járván
feltűnjön a jövőt biztató szivárvány...

Megtanít egy rab

Déva vára várva vár, hogy megállj egy cellánál,
s hogy tudd magad szabadnak: megtanít egy rab.

Dávid Ferenc fogsága: szabadsága próbája,
Mert ki lelket fel nem ad: rabként is szabad.

A magasból tekints szét, s lásd, az élet azért szép,
hogy lehessél boldogabb: lélekben szabad.

Kell a lelki békesség, s nyugodtabb a Föld s az ég,
és ki jót vet, jót arat, s biztosan halad.

Déva vára várva vár, hogy megállj egy cellánál,
S folytasd rabja életét – az élő regét.

Dévavári zarándoklás

Megyünk a dévai várhoz!
Testvér, jöjj te is velünk!
Tanulj és tettben imádkozz –
Ez pajzsunk és fegyverünk,
s ez harcunk, s így győzhetünk.

Megyünk a dévai várhoz –
hősünkre emlékezünk...
Tanulj és tettben imádkozz,
hogy tőle példát vegyünk,
hogy hozzá méltók legyünk.

Ha jó csillaguk elhagyják, a bölcsek is eltévednek

Nem volt baj a három bölccsel,
míg a csillagot követték.
Csak Heródes palotája
jelent számukra kelepcét.

Becsapta őket a pompa
s a régi előítélet,
hogy hatalom és gazdagság
hoz a földre üdvösséget.

Bizony királyfit kerestek,
s hirtelen nagy bajt okoztak,
mert a zsarnok – ha féltékeny
s képzelődik – rossznál rosszabb.

Bosszút esküszik magában
s felhasználná a bölcseket
gondolván, hogy buzgóságuk
immár biztos nyomra vezet…

Hogy legyenek árulói
az ügynek, melyért rajongnak?!
Ó, inkább célba se jutni,
eszközeként a gonosznak!…

Ők az élet szép értelmét
keresik … ám csillag nélkül,
lám, mennyire eltévedtek,
s a halált szolgálnák végül …

El hamar a palotából,
Amely csak szörnyű kelepce!
Eltűnni! Eredmény nélkül
Visszatérni napkeletre!

De bánkódó lelkük felett
Ismét megjelent a csillag,
S örömmel rászánják maguk
Engedni az álmaiknak …

Meg is találják a házat,
S meg a szeretet csodáját,
Mely az élet szép értelme,
S kincseiket felajánlják.

Más úton lopóznak vissza
Messzi-messzi hazájukba…
Vajon-vajon mi lett velük?
Azt bizony senki se tudja…

Csak azt tudjuk valahányan
- tanúi évezredeknek –
ha jó csillaguk elhagyják,
a bölcsek is eltévednek.

Kik a boldogok?

Volt, egyszer volt egy áldott nyár …
Idézzük s olykor visszajár:
A Genezáret partjain
Tisztul a szív, enyhül a kín,
És fönn a boldogság hegyén
A Mester szól, s elönt a fény.

Elmondja, kik a boldogok,
S az élet bennünk fellobog -
Szegényre, bánkódókra mind
Dús kincsként lelket s vigaszt hint,
S meggyötrő szomjat olthat ott,
Ki igazságra szomjazott.

A szelíd emberé a Föld -
A jóság mindent csak betölt,
S ki mással irgalommal él :
Nyer irgalmat mindenkinél,
S ki folttalan és bűntelen :
Az Istent látja szüntelen …

Így lesztek Isten fiai,
s lesz békességtek – igazi!
Kik méltatlan szenvedtetek:
örülvén örvendezzetek –
a hűség nem hiába vár:
A mennyország a Földre száll …

Ti – a Föld sója – kelletek:
legyen a lét jobb, ízesebb!
S e hegy világló városa
a jótettet sugározza
s hívő-hitetlen egyaránt
dicsérje érte jó Atyánk.

Volt, egyszer volt egy áldott nyár ..
Idézzük, s úgy-e, visszajár,
ha zajló harcok partjain
tisztul a szív, enyhül a kín,
s a mennyország a Földre száll :
a hűség nem hiába vár …

Október

Csend búsul a hervadás felett.
Október rozsdásan a halálra vár.
Valaki messziről búcsút integet
S elfojtott zokogás sóhaja száll.

Szemünk a messzeségbe elmereng.
Kíséri útján a bús elmenőt.
Érezzük, valami oly nehéz bent,
Mélyen szívünkben valami eltörött.

Elfojtott zokogás sóhaja száll.
Szemünk a messzeségbe elmereng.
Október fáradtan a halálra vár.
S az elmúlás felett búsul a csend.

Kolozsvár, 1935.

A huszonhét éves Rékának

2007. szeptember 27:

Napban, évben huszonhét -
s megállapíthatod:
éveid utolérték
a születésnapod.

S ahány nap még elférhet
e milléniumban:
annyi esztendőt érj meg
testi-lelki jókban!

Mondjuk: kereken százat...
S láthassák tieid:
értelme minden számnak
szépségbe öltözik.

Márciusi alkonyat

Már zöld a sétatéri gyep –
Már langyos az alkonyi szél –
Már port ver fel maga után
Az úton a lovasszekér.

Már tisztul a Szamos vize
– A hegyek már nem havasok –
És tükrében gyönyörködnek
a hídról az áthaladók.

Az égen halványul a kék –
A felhők is halványulnak.
S bágyadtan ontja alá
az alkony a végsugarat.

A portverő lovasszekér
A hídon most általhalad.
a víz tükre beleremeg
És homályos képet mutat.

A por lassan ereszkedik
a rezgő víz tükre fölé,
Míg a végsugár aranya
Lágyan-csillogást szór belé.

A víz tükre elcsendesül.
És meghal a rezgő sugár.
Megszűnik a lágy-csillogás
S utána ömlik a homály.

Langyos szél füstszagot hoz.
Ott túl, a kertek alatt,
Valahol most égetik el,
Ami a múlt őszből maradt...

Kékül a nagy messzeség.
Szürke már minden közel.
Sötét csontvázként merednek
A fák, az ágak reszketnek
S búsan néznek az égre fel.

Elkomorul a hangulat.
Most látszik csak, mily őszi még
a márciusi alkonyat...

Kolozsvár, 1936, március 23.

Ákos vizsga-verse

2007. szeptember 21. - Vonaton, Kolozsvár legújabb kincse felé, ABA-nézőbe

Ákos vizsga-verse

Már nem vagyok kicsi baba,
kicsi baba már csak ABA.
S már nemcsak óvodában,
itthon is van játszótársam.
De csak úgy, mint nagyobb testvér,
felelős vagyok a csendér'.
Hogy álmában is nőhessen -
jól kijövünk mi kettesben.
A jó isten is vigyáz ránk,
édesanyánk, édesapánk,
nagyszüleink, szép családunk -
egymásban mind angyalt látunk.
Nemcsak karácsonyfánál,
a szeretet mindenütt vár...
Mi most szépen játszadozunk,
s aztán tanulásba fogunk,
s leszünk papok, professzorok,
tudva, a munka jó dolog.
Felfedezzük Aba-várát,
s minden ember boldogságát.
Kolozsvár is lesz még kincses,
méltó gazdag szíveinkhez,
s valamennyi Ákos, Aba
a jót sosem hagyja abba.

Szeretettel, Dédnagyapa

Rékáéknak

Kolozsvári új lakásba
a régi Segesvár
emléket és reménységet
ébresztget és testál.

Meleg otthon s szép kilátás
kínálkozik végre,
s legyen családon s világon
áldás békessége.

Szeretettel déd s nagy -apátok

Én

Kisiskolásként

Életem nyugtalan máglya,
szívem elnémuló hárfa,
lelkem növekvő istenarc.

A sokszor fájó élettűzben
hárfám elnémul hamuvá,
míg földhomállyal küzdő lángok
felemelik az istenarcot

s viszik az ég felé.

Kolozsvár, 2004. július 18.

Ősi scholánkban - induló az Unitárius Kollégiumnak

Ősi scholánkban minden jó és szép.
János Zsigmond adja nevét s szellemét.
Valljuk, hogy a szabadság csak türelemmel ép,
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Refr.(1)
Hit, szeretet, s hála vezet,
hű nevelő gondért örök tisztelet.
S bárhová jutunk, hívek maradunk,
Élj s mindig éltess Kollégiumunk!

Szorgalmunk árán haladás a juss.
Jelszavunk : Musis et Virtutibus.
Emberséges tudománnyal boldogul a lét,
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Refr.(1)
Hit, szeretet, s hála vezet,
hű nevelő gondért örök tisztelet.
S bárhová jutunk, hívek maradunk,
Élj s mindig éltess Kollégiumunk!

Négyszázötven évnyi jelenlétünk itt
Készséggel szolgálni minket is tanít
Folytatni a történelmet ajzó örökség
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Refr.(2)
Tudás, élő hit ajz és boldogít,
Dávid Ferenc szólít, s útbaigazít.
Megmaradunk, mert haladunk,
Él, s mindig éltet Kollégiumunk.

Szám s betű csodáit éljük „hic et nunc”,
Itt és mostra váltva Brassai tanunk.
Építgetjük honunk s népünk jobb, szebb életét
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Juhász Aba dédunoka születésére

Sárd fölött van Aba vára,
Nem akadtunk gazdájára,
De hogy nekünk megszületett,
Nem töprengünk rejtély felett.
Ő családunk legnagyobbja,
S ezt nemcsak a legenda mondja,
Az ő nagyobb testvérkéjén,
Édesanyja s apja révén,
És mindnyájunk szeretetén
Uralkodóvá kiáltjuk
S érte a jó Istent áldjuk
Aba várán s Kolozsváron
S minden le s felfutó ágon
Családfánk közboldogsága.

Örökkévalóság

Pszt! Az örökkévalóság lelke jár itt:
kislányunk az ablak alatt
csendben játszik.
Feleségem az ablakból
meghatottan
nézi-nézi,
s a szívem egy nagyot dobban.

– Valamikor te is olyan
voltál, mint ő,
mikor az ég feletted volt
mesehintő ...
s valamikor ő is olyan
lesz, mint most te,
így tekint le.

S bár az örökkévalóság
meg nem áll itt:
a lányka az ablak alatt
mindig játszik.
S mindig lesz,
ki meghatottan
nézi - nézi,
s lesz ki versem,
messzi versem
felidézi.

Torockószentgyörgyön

Népi dallam

Torockószentgyörgyi templom azért is oly tágas,
hogy sok lelkes UNOSZ-tagot benne együtt láthass.
A fecskék is gyülekeznek, s messzire elszállnak,
mi meg biztos fészket erősítünk az itthon maradásnak.

Jókai legszebb regénye nekünk ”Egy az Isten”.
Adorián Manassénknak hiténél szebb nincsen.
Brassaink is innen indult, s tudományos szinten
vallja: hitünk a jövő vallása, hogy minket lelkesítsen.

A Székelykő s a vár között kies völgy ölében
szorgos bányásznép élt egykor kemény vaskenyéren.
S ha idővel megváltozott itt is annyi minden :
hit és munka mindig áldást hozott, hogy ránk is áldást hintsen.

Hazafelé

Torockószentgyörgyön is most jó volt együtt lenni,
hiszen ezt a boldog élményt nem pótolja semmi.
Hazatérve készítgessünk holnapot a mának,
s jövőre is a hűséges szívek egymásra találnak.

UNOSZ konferencia, Torockószentgyörgy
2007. szeptember 1.

Szeptemberi telehold

Szeptemberi telehold,
ugye csak egy mese volt
az én egész életem,
bűvös mesés éjjelen.

Ugye csak egy mese volt,
hogy sugarad erre szórt,
s ráhulltam a rögökre,
s megszépültek örökre.

Bűvös mesés éjjelen
nem voltam, s nem szégyellem,
se polgár, se hős, se bölcs ...
Szép a mese, föl ne költs!

Az én egész életem
könnyű volt a mérlegen,
hisz kevés jutott oda,
a mérleg rút, ostoba.

Szeptemberi telehold,
életem csak mese volt,
s az is marad örökre:
dal s mosoly a rögökre.

Ajánlás

Sűrítsünk az időbe
minél több jót és szépet,
ne múljanak hiába
a percek és az évek.

Míg tegnapokká válnak
a holnapok a mán át,
reményeink a tettek
szép emlékekre váltják.

Jelenünk drága kincs, hát
költsük csak oly dolgokra,
mit tolvaj el nem lophat
s meg nem emészt a rozsda.

2005. december 24.

Szejke’s spirit

There are lots of charming places
that we have seen world-wide,
but most charming is our Szejke
where we are of one mind.
Then let us know more each other
singing joyful friendly
for a better future of all mankind
Szejke’s spirit spread we.

Szejke szíve dobban

Orbán Balázs egybehívott
Szejke forrásához.
Életműve is mély forrás,
s felbuzog a mához.
Szomjunk oltva nem fogy, de nő,
s velünk szerteárad.
Legyen termőbb Erdéllyel – egy sorsa
múltunk holnapjának.

Homoródi ősi búcsú
a Szejkén föltámad,
s nem csak egy kört, összefogja
az egész egyházat.
Aratási ünnepünk ez,
s az Úr aratása
híva-hív, hogy a legnagyobb székely
népét együtt lássa.

Hazafelé

A Szejkéről hazatérve
oly meleg a lelkünk,
hisz a közös forrás mellett
úgy magunkra leltünk.

Jövőre és minden évben
találkozzunk ismét,
s akik egyre jobb s hívebb testvérek,
egymást lelkesítsék.

Ahol nőnek gyermekeink

Ahol nőnek gyermekeink,
ifjúságunk ott van.
Hadd szokják meg velünk együtt:
egy nyáj egy akolban.

Hiszen minden nemzedékben
a lét újra indít
Velük s bennük mi is visszajövünk
s együtt leszünk mindig.

„Írásban és képben”

Dévavára romjairól
Szejke forrásáig –
hogy eszményünk érjen utol,
Dávid Ferenc jár itt.
S Orbán Balázs kél, hogy lássa :
áldással sok lépten,
milyen köztünk műve mai mása
írásban és képben…

Írásban, mert valamenny’ünk
arcán gondbetűkkel
áll, hogy egyre nő a terünk,
s baj van a szérűnkkel …
S képben ... ó, ha ily együttlét
könnyítne a lelken,
s testvér igaz testvér lenne ismét,
s hogy élhessen szebben :
Dávid Ferenc s Orbán Balázs
kísérne … KÍSÉRJEN !!
S buzogjon az örök Szejkeforrás
s létünk jobbá érjen.

Orbán Balázs sírjánál

Sok hajdani látogatást
viszonozni jöttünk.
Külön-külön kerestél fel,
s ím együtt köszöntünk.
Nagyapáink falvaiból –
s falvaiból elszórt
székely néped így ül veled
immár végtelen tort …
S amíg nyugszol hamvaidban
s takar Szejkéd földje,
él, mit írásban és képben
őrzöl mindörökre,
nem csak magadnak gyűjtve meg
zálogul a múltért,
hanem minden nemzedéknek
hogy küzdjön mint jussért.
Földből, szívből, anyanyelvből,
munkából, jobb létből,
fészket rakó s hazavágyó léptekből,
hogy érj föl
lélek- és világszabadság
szép magaslatára,
ahol Orbán Balázs, lelked
bennünk lel magára,
s tájainkat mély nyomával
járja, egyre járja,
s betér hozzánk, s viszonzásunk,
mint most, mindig várja,
s mindig jövünk újra s újra..
(De) sosem utoljára, sosem utoljára.

Vera és Pancsi lányai Szejkefürdőn

Szólj mese, szólj …

Szólj mese, szólj – elhiszünk.
Jöjj velünk, jöjj – elviszünk.
Törpék közé Hófehérke,
Árvácskának sok testvérke
szivárvány a jó egére kell!
Szólj mese, szólj – elhiszünk,
Jöjj velünk, jöjj. elviszünk !

Csendülj dal

Csendülj dal, s mint mese-csónak lengedezz simán!
Rád bízzuk, mit a szívünk kíván,
átkelünk most az Óperencián.

Hajszoljuk, mit a nagy távol nékünk tartogat,
látjuk már a lila partokat,
vár ott reánk egy színarany fogat.

Bölcs törpék s jó kis tündérek küldöttsége jő,
s mi náluk még nem fordult elő:
csillagot is kap minden érkező …

Csendülj dal, s mint mese-hintó szállj, ragadj tovább!
Hét erdőn s hét szivárványon át:
elérjük majd a gyémánt palotát…

Boldog lesz sok jó fiú meg sok rendes kislány,
ó, meg van, mit a szívünk kíván:
túl, túl vagyunk az Óperencián …

Négyszáz év zsoltára

(Tirnován Ari-Vid szobra a segesvári templom bejáratánál,
mögötte tartottuk a templomkulcsot)

Négyszáz év zsoltára
mintha együtt zengne -
imádságos hála
fogjon minket egybe.
Ragyogjon meg bennünk
minden, mit a Múlt ad,
hogy magunkra leljünk
fényénél a Múltnak...

Négyszáz évünk mélyén
hitszabadság lángol,
tisztult, józan élmény,
hősi tettre bátor...
Onnan indult messze,
mindig újrahajtva
az a gazdag eszme,
mely az Egyet vallja,
az Egységet vallja.

Ránk dobott kövekből
mennyi tornyot raktunk...
Az egy kenyerünkből
mindenkinek adtunk...
S kit táplál szent éhség,
igazságra ajzó:
áldott békességét
zengi száz harangszó...

Fényénél a Múltnak,
hogy magunkra leljünk:
minden, mit a múlt ad
ragyogjon meg bennünk.
Fogjon minket egybe
imádságos hála,
mintha együtt zengne
négyszáz év zsoltára...
Négyszáz év zsoltára...

(Ezt a tordai zsinat vallásszabadság-képét
vallásórákon hosszasan nézik a gyerekek)

Búcsú

Ha nem tudod, a végtelenben
a sok-sok csillag mért ragyog:
az éjszakában láss meg engem,
hogy utad felett ott vagyok.
Hová nem jut a napsugárból,
a csillagfény úgy kell oda,
s ezernyi csillag azért lángol,
hogy ne feledd a fényt soha...
Így megtudod a végtelenben
a sok-sok csillag mért ragyog -
az éjszakában látsz meg engem:
a fény s a lelked én vagyok.

Ha elkísérsz a Golgotáig,
még utad onnan messze visz,
s ki hozzád hű maradt odáig:
vigyél magaddal engem is.
Vigyél, hová a lelket várják
- a Föld, ha ez nincs, oly sivár -
a Hegyi-beszéd gyertyalángját
nem olthatja ki semmi már...
Hol ketten - hárman egybegyűlnek,
hadd lássanak meg engem is:
a porba testem elvegyülhet,
de lelkem s fényem messze visz...

Nyár lesz és boldogok leszünk...

Vágyjuk a boldogságot
És megbeszélünk melegen
Sok édes apróságot.

S ki tudja, ha eljön az ősz,
S lehullnak a virágok
– Míg valahol a vén harang zokog –
Mit siratunk. csak terveket ?
Vagy letűnt boldogságot?

Kolozsvár, 1935, május 21.

Tervek

Kivirágoztak a gesztenyefák.
Az alkonyatban Május felnevet.
Míg valahol egy vén harang zokog,
mi szövögetünk rózsás terveket.

Lk 2,25-35

Agg Simeon várt valamit,
s szinte már, hogy hiába hitt.
Mégis végül csak megérte –
felelet jött a miértre
– miért jövünk a világra? –,
s a hogyanra - hogyan válna
Istenhez méltóbbá életünk?

S mi tudhatjuk, neki mért tűnt
olyan csodák-csodájának,
amint ott előtte állnak
József, Mária s a Gyermek…
valami nagy szeretetnek
élethozó áramában
olvadt fel, s értővé váltan
fohászkodott – Uram, most hát
bocsáthasd el a te szolgád!
Láthattam az üdvösséget.
Tudom, mire van az élet,
s hogyan lesz jobban országod
e világ ... légy érte áldott!...
S halálával agg Simeon
legendája körébe von.
Hiszen NYOLCVANNÉGY is van már,
előtte a végső határ.
S mennyi mindenben volt része!
De ami legtöbbet érne:
hiányzott mi nyugalmat hint
az isteni törvény szerint.
Miért? S hogyan? Hányszor szállott,
hogy megfejtse a világot.

Ám, hogy karácsonyunk ismét
meghozza az élet ízét:
Meglátva az üdvösséget
NYOLCVANNÉGY is áment kérhet -
helyét oly évnek adva át,
mellyel Földünk - mint szent család -
leszámolva a halállal
simeoni látást vállal-
s a szeretet üdvössége
áradhat, hogy legyen béke.

Valakinek

ki későn érkezett szívemhez,

mikor szívem már nem volt az enyém ...

Hallottam a húrokat felsírni
Ujjaid lágy reszketése alatt.
Akkor nagyon megfeledkeztem mindenről
S szívemből valami nálad maradt.

Most azt a darab szívet kérem vissza.
Helyette adok mindent… lelkemet...
Nem volt jogomban nálad felejteni,
Mert szívem másé... nem lehet tiéd.

Nekünk nem szabad találkoznunk.
Tavasztündér nem hozhat össze minket.
De míg lépteink távolodnak egymástól
Lelkeink valahol összeölelkeznek.

Nem féltékeny, vad szerelemben...
a vágyak tűnő világa felett,
A lélekmélyből-jövő dallamokban,
Melyek – mondtad – oly szépen beszélnek...

Lelkem lelkeddel-élő világában
Akkor leszek majd a legboldogabb,
Ha egyszer titokban eljátszod hegedűdön
az én szomorú, bús dalaimat.

Ez lesz az igazi találkozás.
Egy kotta és egy hegedű képében –
Találkozunk – igazi magunkban.
Úgy lehetünk, csak úgy lehetünk ketten.

Hegedű húrján dalom, mintha beszélne,
Elmond mindent, miről én hallgattam.
Ujjaid zokogtató reszketése
Elárulja: én neked mi voltam.

Te játszódj csak tovább hegedűdön.
Én hangjegyekbe öntök minden bút.
Így készítem elő, szívemből tépve,
A tiszta, szent és örök rendez-vous-t.

Most lépteink távolodnak egymástól
És utaink már nem találkoznak.
De visszafojtottan vágyaink honán túl
hegedűd életet ad dalomnak.

És lelkünk száll a síró hegedűből
S a végtelenben válik Istenné.
Míg valahonnan könnycsepp hull a földre,
A halhatatlan hangjegyek fölé.

Kolozsvár, 1936, május.

Magvető

Aratni könnyű, vetni nehezebb.
A "magvető" sok magot elvetett,
de kevés esett a jó, termő földre,
kevés adott kalászt és szemeket.

Némely adott harminc, hatvan annyit
és százannyit is adott némelyik.
S az aratásnál nem is vette észre
az arató, hogy sok mag hiányzik.

Hogy vetéskor sok mag esett rossz helyre,
mert nem volt elég gondosan vetve.
A köveken s a tövisek között
sok mag nem teremhetett semmit se.

Az arató a kalásztengert látja.
az elveszett magokért nincsen vádja.
s ha hibázott is, ő a magvetőt
munkájáért csak áldja.

Aratni könnyű, vetni nehezebb.
Míg megtalálja a termő földet,
sok jó magot elveszt a kéz,
Mely jót akarva magot vet...

Most vetni kell.. annak az ideje.
S ha egész életem így telne le
és szerepem nem más, csak magvetés.
Én vállalom és nem vágyom többre.

Fájdalomtól felszántott lelki-rög
várja mindenhol most a magvetőt.
S vigaszként fogadja ígéretét
- A jó magot, mely adhat jobb jövőt.

Mint magvető áthaladok a földön.
Vezet egy mélységes isteni ösztön.
- nekem is nehéz a magvetés
s ha hibázom, az nem magamból jön...

Elszórom lelkem magvait..
s habár sok rossz helyre esik,
a jó föld megtermi a magáét
és ad harminc, hatvan és százannyit ...

S learatják a késő nemzedékek,
amit életem egykor elvetett.
S a vidám arató - boldogságában
átérzi az én boldog lelkemet.

A sok kudarcból nem látszik majd semmi.
Senki sem fog majd arcomba nevetni.
Akkor már nem leszek, milyen néha voltam,
csak amilyen mindig lenni akartam.

Kolozsvár, 1936. március

Az irgalmas szamaritánus

Az igazabb életről szólott
a Mester sok szép tanítása,
s a példázatok arra jók, hogy
útját-módját a vak is lássa.

A Törvényben rég meg volt írva:
szeresd istent s felebarátod!
- Felebarát ... e szónak titka
nincs, ha Jézussal magyarázod.

Jeruzsálemből Jerikóba
egy ember ment egyszer, magában,
s rablók támadtak rá! Kifosztva,
vérző sebbel, halálra váltan

roskadt a porba … Nincs menekvés?
– Ó, van, hiszen ím egy zsidó pap
közeledik! Ó, mily szerencsés
fordulat a bajbajutottnak!

Ám a zsidó pap kerül egyet,
teszi magát, hogy nem is látja.
Nem könyörül - és ugyanúgy tett
egy lévita is nemsokára.

harmadik … egy szamaritánus!
Ellenség! ... Ó, jót nincs mit várni!
De minden balsejtelmet áthúz,
hogy ott terem... kezében fásli.

Sebet kötöz ... és szeretettel
odahajol a szenvedőhöz.
Biztosítja, hogy ő is Ember
– s csodát művel pár perc időköz.

A történet így jól végződik.
S Felebarátként hogy tovább juss:
az igazabb életért győz itt
az Irgalmas Szamaritánus.

– 1978. március 11. –

Mérleg

Harminchárom éves szemmel
nézem fiamat s apámat:
rajzolódik életem, mely
amott nyugszik, emitt támad.

Egyensúlyba jut a mérleg,
tartalmát ha felölelte.
Eddig álmaim beszéltek,
most beszél a mérleg nyelve.

Mi lennék e kettő nélkül?
– Add uram, hogy úgy szolgáljak
kisfiamnak eszményképül
hogy elérjem jóapámat.

Tanítványok

Tizenketten voltak egykor
ők, az első tanítványok,
kiket elhívott a Mester
követni a legszebb álmot

Galilea tengerénél
halászgatott Simon Péter
Andrással, s egy nap a hálót
vándorbottal cserélték fel.

mert a lelkük fölé hajolt
valaki, s oly szépen hangzott :
- Kövessetek, s azt teszem, hogy
embereket halásszatok.

Atyja hálóját elhagyta
Zebedeus két fia is,
Jakab s János, követvén kit
már az eszmék hajója visz.

Nátánáel nem hitte, hogy
származhat jó Názáretből,
s lám, Fileppel felismerte
kit az Írás megjövendöl.

Máté a vámszedő asztalt
s kapzsiságát hagyta oda,
mert ráébredt, hogy a lélek
az örök jót kamatozza.

Tamás, kételkedő ésszel,
csak azt hitte, amit látott -
s Jézus mellett megtalálta
a Földön a mennyországot.

A lázadó Simon lelke
megérezte, hogy szabad már,
mert a szeretet, bár csöndes,
diadalmas forradalmár.

Jakab, az igaz, és Tádé
mert csak vér szerint testvérek :
tanítványokként már élték
a világ-testvériséget.

Hogy is került ezek közé
Júdás, a kariótbeli,
aki elárulván Jézust
nyugalmát sehol sem leli.

Ó, még őt is megejtette
pillanatra az az álom,
amely nélkül vak az ember,
s szerencsétlen a világon...

Tizenketten voltak egykor,
s ma . ezrek a tanítványok.
És te, követed-e híven?
- Testvér, vess magaddal számot!

Irénkének fotóalbum

Fotóalbum
sok-sok évnek,
villó fénynek
dokumentum-tárlata.

S töltöd, s éled lapjait,
minden kép mond valamit,
s szíved mély örök lángjának
villanója visszavált
képeket élő világba,
s visz tovább a szeretet
gyűjteni szép éveket
s életőrző képeket.

Irénkének születésnapjára sok szeretettel,
2007. február 15-én