Karácsonyi vers sokunknak

1.
Amikor az ünnep jő,
ki lesz a főszereplő?
És a karácsony körül
kicsi-nagy kinek örül?
Ugye mindünk egyet vall,
hogy ő, bizony, az angyal.
Érdekel is módfelett,
hogy vajon milyen lehet?
Tárgyaljuk hát meg együtt,
milyennek is képzeljük?
Vagyis: hogy képzeljük el
karácsonyi eszünkkel?..

2.
Az én véleményem az,
hogy nem is lehet igaz,
amit csak elképzelünk,
s valójában nincs velünk..
Mert ő mindig velünk van,
velünk, köztünk, s másokban..
S nem csupán az ünnepen:
nélkül nincs semmi sem,
mi élet egyáltalán -
ne legyen hát ő talány,
hanem való, áldott lény:
szerte a Föld kerekén
ott láthatjuk
mindenütt,
s jó, ha tudva.. szeretjük.

3.
Tudva, megbecsülve őt,
mert szívünkhöz odanőtt-
nőjjön az eszünkhöz is,
így az ünnep többre visz.
Hisz nincsen jobb alkalom
eltűnődni mindazon,
mit neki köszönhetünk-
Vagy mondhatjuk, hogy nekik,
akik törődnek velünk,
s csak a szépet- jót teszik,
hogy mi is a széphez, jóhoz,
szokjunk angyali valónkhoz...

4.
Én is láttam az angyalt:
terítette az asztalt.
Eledelt úgy készítette,
hogy jusson mindenkinek.
Jó falat és meleg szó
volt az étrend, tápláló..
Nem csak testi eledel,
lelki táplálék is kell.
Így nő és erősödik
kinek az angyal terít...

5.
Én hallottam az angyalt:
dalolt épp egy bölcsődalt.
Úgy nevelte kicsijét,
hogy mindenek szeressék.
Máskor meg ott hallottam
az angyal vidám dalát,
ahol bővebb haszon van,
ha munkát jókedv hat át..
Nem is árt baj, nehézség,
ahol egymás terheit
vinni az angyal segít...

6.
Én az angyalt úgy láttam:
várakozó sorában-
bár szinte leghátrább volt:
türelmesen szólt , ha szólt.
Türelmesen, szelíden,
s nem vadult meg senki sem,
mert mindenre úgy hatott,
mintha mind csak angyalok
lennének az emberek-
angyalian testvérek...

7.
Én az angyalt úgy láttam,
egy sokágyas kórházban:
járt a betegek között-
minden sebet bekötött,
fájdalmakat oszlatott-
mindenkit csak biztatott..
Gyógyszer mellett hit is kell
sőt ez a legfőbb gyógyszer:
már felgyógyul, aki hisz,
s jobb az orvosának is,
ha látja , hogy betege
védő-angyalt lát benne...

8.
Amikor szomorúság
szakad egy-egy házra,
s a viruló életfát
a halál megrázza:
az elmúlás partjain
nehéz a vég- búcsú,
s mégis egy baráti szó
lassan bár, vigasztal,
s kire így hallgatni jó-
tudjuk: az az angyal.

9.
Ó, de hála Istenek:
baj, gyász ritkán érhet,
ám sose nélkülözhet
angyalt ez az élet.
Mert éppen a megszokott
mindennapok hozzák,
amivel biztosított
a békés boldogság.
- Lássuk, halljuk: miképpen
dolgoznak, vigyáznak
szülők és annyian még-
s mind, mind angyalszárnyak..
s angyalszívek, tetteik
mutatják meg azzal,
ami szép, jó s igaz itt:
hogy milyen az angyal.